Tehát, néhány nap megfontolás után még mindig úgy gondolom, hogy megtaláltam a tökéletes szerelmesregényt.
Bliss most végzi az egyetemet, színésznek készül, és még mindig szűz. Borzalom - gondolja a barátnője, aki elrángatja Blisst egy bárba egyetlen céllal - elveszíteni a szüzességét. A dolog jobban sül el, mint bárki gondolta volna, Bliss találkozik a rendkívül vonzó, humoros, okos, angol akcentussal rendelkező - egyszóval tökéletes - Garrickel. Igen ám, csakhogy Bliss a nagy pillantban sajnos mégis megfutamodik, és másnap legnagyobb rémületére kiderül, hogy a férfi akit előző éjjel a házában hagyott nem más, mint az új tanára. Ami persze új megvilágításba helyezi a dolgokat, a fiatalok még mindig vágyakoznak egymás után, de túl kell jutniuk a féléven, a vége természetesen tökéletes, és Bliss is megszabadul a nagy SZ-től.
Szerettem a két főszereplőt. Garrick tökéletes férfi, minden lány azt kívánná bárcsak..., Bliss pedig tele van bájos tökéletlenségekkel. A könyv humoros, romantikus - de nem a nyálas gyomorforgató módon, és élveztem minden pillanatát az olvasásnak.
A borítótól azonban nem vagyok elragadtatva. A címtől se. Szerintem nem tükrözi a könyv lényegét. Igen, Bliss a szüzességét akarta elveszteni, de a szerelmet találta meg, és szerintem ezt kellene hogy hangsúlyozza a borító.
5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése