Patricia Briggs - Moon Called (Mercy Thompson 1)

Published: January 2006

"Love thy enemies, it says in the scriptures. My foster mother always added, “At the very least, you will be polite to them.”

    Igen, a borító rémes. Mintha olcsó pornót rejtegetne. Én is meglepődtem, mikor kiderült, hogy ez tulajdonképpen egy jó könyv. 

      A sorozat hőse Mercy, aki egy autóműhely tulajdonosa és sakállá alakul át. A szomszédja egy vérfarkas, és a barátai közt tart számon egy vámpírt is. Bátor,okos és réndkívül élveztem a humorát. Tetoválásai vannak. Szeretem azokat a könyveket, ahol erős a női karakter, és nem olyan vinnyogós, meg kell menteni féle. Mentse meg magát, vagy legalább is próbálja meg.

"my mother once told me that you had to trust that the first thing out of a person’s mouth was truth. After they have a chance to think about it, they’ll change what they say to be more socially acceptable, something they think you’ll be happier with,  something that will get the results they want."

     A többi szereplő is érdekes. Adam, a helyi alfa vérfarkas, elvált és van egy tinédzserkorú lánya. Na, ilyennel még nem találkoztam. A farkasok és a sakálok ősellenségek, Adam mégis a szárnyi alá vette, vagyis inkább próbálja venni Mercyt. A lányt egy vérfarkas falka nevelte fel. Mercy nem igazi vér-akármi, ő inkább alakváltó, nincs szüksége a holdhoz ahhoz hogy átváltozzon, és nem jár fájdalommal sem. Adam minden jel szerint odavan Mercyért.

     Sam orvos, több évszázada él már, ő is vérfarkas, és Mercy régi szerelme. Valami történt közöttük, ami miatt Mercy elhagyta Samet és a régi falkáját is, de egyenlőre nem világos, hogy pontosan mi volt az. Eldöntötte, hgy újra megpróbál mercy kegyeibe férkőzni, és elég domináns ahhoz, hogy ennek a helyi alfa ne örüljön.

     Stefan a titokzatos vámpír, akinek rémisztőnek és vérszomjasnak kellene lennie, ennek ellenére egyész jó fej, és vigyáz Mercyre. Olyan barátfélék. 

     Ott van még Warren, a homoszekszuális véfarkas, aki Mercy nagyon jó barátja, ő mutatta be Adamnek és szerzett neki falkát.

    Tehát Mercynél megjelenik egy fiú, Mac, aki munkát keres, vérfarkas, de még nagyon új. Kiderül, hogy egy kísérlet előlt menekült meg. Adam befogadja, de még aznap este fegyveresek törnek be Adam házába, megölik Macet, súlyosan megsebesítik Adamet, és elrabolják Adam lányát, Jesset. Mercy nem tudja, bízhat e Adam falkájában ezért a régi falkájához fordul segítségért, miközben megpróbálják kibogozni a szálakat, hogy ki és miért akarta bántani Adamet, és ami a legfontosabb, megtalálni Jesset.

   Új kedvenc született, elkezdem olvasni a következő könyvet, remélem tartja majd a színvonalat.

“Don’t lick the guests, darling. Bad manners.”

5 pont

     

    

Shannon K. Butcher - Finding the Lost (Sentinel Wars 2)

Published: November 2009

    Ez a könyv se fog bekerülni a kedvenceim közzé. Adtam egy esélyt a második kötetnek. Még mindig nem mondom, hogy rossz a sorozat, csak azt, hogy nem jó. 

    A könyv hőse - előre látható volt - Paul, akinek Logan ugyebár megtalálta a hozzá való párt. Andra olyan magánnyomozó-féle, aki eltűnt gyerekek után kutat, főleg azok után, akiket a synestryn szörnyei raboltak el. Évekkel ezelőtt az ő húgát is elrabolta egy ilyen szörnyeteg, a másik húga pedig a támadás után pszihiátriai intézetbe került. Persze megjelenik Paul, aki azt ígéri, tud segíteni a húgán, akit azóta is szörnyű rémképek gyötörnek, és természetesen egy szót se szól arról, hogy egymásnak vannak rendelve, vagy arról, hogyha Adra nemet mond ő meghal. Hát igen. Férfiak.

    Újabb harcosokat ismerünk meg, lesz néhány nem várt fejlemény, kiderül néhány titok, de összességében ez a könyv sem győzött meg arról, hogy érdemes lenne folytatni a sorozatot. Még meggondolom.    

2 pont

Shannon K. Butcher - Burning Alive (Sentinel Wars 1)

Published: May 2009
 

             “I didn't mean to push your psycho button.”

    Kis szünetet akartam tartani Jeaniene Frost könyvei között, de hasonló stílusra vágytam, úgyhogy esélyt adtam a Sentinel Wars egyik kötetének. 

    Ott kezdem, hogy a hasonló stílus nem jött össze. Egy kicsit Sherrilyn Kenyon sorozatára emlékeztet, csak nincs olyan jól kidolgozva, és nem olyan érdekes. Nem mondanám, hogy rossz volt a könyv, de nem igazán kötötte le a figyelmemet, néha nem értettem a történetet, vagy a szereplőket. 

   A történet szerint a Theronai és a Synestryn nép harcban áll egymással. A theronaiak bátor, jóképű, nagyzerű harcosok, míg a synestryn undorító szörnyek tábora, akik gyereket rabolnak el és embereket esznek. Az emberek meg természetesen mit sem tudnak arról, milyen küzdelem folyik a világukban, vagy arról, hogy néhányukban ilyen-olyan ágról csörgedezik némi theronai vér. Ezekek az embereket kutatja mindkét faj, a synesztryn étkezési, a theronai főleg párzási célokból. A theronaiak között nincsenek nők, és ha a harcos nem találja meg a neki szánt párt, belátható időn belül meghal a lelke, és a többi harcos kénytelen lesz kivégezni. Ez van.

    Könyvünk hőse Drake, a theronai harcos, akinek nem maradt már sok hátra, mikor véletlenül találkozik Helennel. Helennek víziói vannak, és egyszer azt álmodta, hogy Drake végignézi, míg ő elevenen elég, tehát érthető, hogy tart a harcostól. Drake viszont miután egyszer megérint Helent, csak borzalmas kínon árán tud elszabadulni tőle, tehát tudja, hogy ő a neki szánt asszony. Közben támad az ellenség, harcolni kell, menekülnek, stb, stb. Ja, és még annyi, hogy drakeben hatalmas erő lakozin, de ezt az erőt csak a női fél - vagyis Helen tudja irányítani. Helen meg ugye fél a tűztől - itt lesz egy kis probléma.

    Ott van a másik harcos, Zach, aki szintén találkozott Lexivel, a pincérnővel, köztük is lesz valami, csakhogy Lexi előre tud a harcosokról, és valamiért nem kedveli őket, de ez a szál egyenlőre nem világos.

     És ott van még Logan, aki egy másik faj tagja, vérre van szüksége a túléléshez, de nem vámpír, és a többiek nem kedvelik. Valamint iszonyú nagy ügyet csinálnak abból, ha valaki vért ad. Szegény Logan.

     Egyébként a harcosok hullanak, mint a legyek, nem csoda, hogy a kihalás szélén állnak. 

    Persze minden jó ha a vége jó, a szerelmes pár összejött, bár mivel ez is egy sorozat, a történetnek itt még koránt sincs vége.

2 pont

Jeaniene Frost - Síri csendben (Cat és Bones 3)

Eredeti cím: At Grave's End (Night Huntress 3)
Published: 2009

    Azzal kezdem, hogy a borító láttán kellemes meglepetés ért. Mert emberek, javulunk, javulunk. Ebben az esetben bizony a magyar jobban tetszik, mint a külföldi. Talán azért is, mert én Catet egyáltalán nem így képzelem el.

    Tehát az előző könyvnél az akció hiányára panaszkodtam. Most nem fogok. Hú, sokminden történt ebben a könyvben. 

   Először is az új vámpírok megjelenésével kezdem. Frost új szereplőket hoz, szerethető, nem gonosz szereplőket, ami jó. Miután Bones és Cat ilyen szépen egymásra talált, kell a frissítés. Apropó Bones. Megölni? De tényleg? Egy pillanatra se hittem el. Úgy értem persze együtt éreztem Cattel, de nem hittem el, hogy Bones végleg meghalt. Azért végül is ő az egyik mozgatórugója a könyvnek, nem nyírhatják ki ilyen hamar. Szóval ezt teljesen felesleges húzásnak tartom. 

    Tate most már kezd elévülni, találhatna már egy másik nőt. És az, hogy vámpír lett? Várhatott volna.

    Juan? Most tényleg? Muszály mindenkit?

   Cat anyját pedig igazán kinyírhatná már végre valaki. Inkább őt kellett volna, nem Randyt. Szegény Denise. 

    Mencheresről pedig még hallani fogunk. Érzem. Megkövetel magának ő is egy történetet, sok szereplővel kapcsolatban érzem ugyanezt.

  A történet egyre érdekesebb, egyre izgalmasabb kerek kis világgá nőtte ki magát. Sok szereplőt kedvelünk, sokat nem annyira, egyre izgalmasabb az olvasás.

"What, did Anne Rice not return your calls, mate?" 

5 pont

Jeaniene Frost - Karó és sírhant (Cat és Bones 2)

Eredeti cím: One Foot In The Grave  (Night Huntress 2)
Published: 2008

     “She's my kitten, and no one else's.” 

     Igen. Ez a könyv is tetszett, bár szerintem kicsit különbözött az előzőtől. Inkább Cat és Bones egymásratalálására koncentrált, a nagy közös ellenség legyőzése a végén csak pár oldalt vett igénybe. Nem mondom, hogy akciómentes volt, de azért az elsőben többet izgultam. Nem mintha nem lett volna jó a könyv. Jó volt. 

     Nagyot ugrottunkaz időben, 5 évet. Cat ügynökként dolgozik, ami elég menő, és van egy macskája. Meg egy barátnője. Még mindig vámpírokat öldös, ezúttal csapatban, és Bones után vágyakozik.  

     Nagyon szurkoltam Bonesnak. Reméltem, hamar összejönnek, és nem kell éveket/könyveket várni, míg kibékülnek. Ráadásul hiszem, hogy így is izgalmas kalandoknak nézünk elébe. 

     Előkerült Cat apja - erre nem számítottam. Rosszfiú - erre igen. Ráadásul szerintem fog ő még galibákat okozni. 

     És Tate? Ó, remélem hogy Tate is kap majd egy másik szerelmet, mert Cat bizony már nagyon foglalt. És túlságosan kedvelem ahhoz, hogy egyedül maradjon. 

     Az eredeti borító nagyon bejött, a magyar már kevésbé. Egy fokkal jobb az előzőnél, de még mindig nem az igazi.

5 pont

Jeaniene Frost - Félúton a sírhoz (Cat és Bones 1)

Cat és Bones vámpírvadász sorozat

Eredeti cím: Halfway To The Grave (Night Huntress 1)

Published: 2007

“You're not a woman," he said finally. "You're the Grim Reaper with red hair!”

     Egy ideje szemezgettem ezzel a könyvvel, megmondom, a borítója tartott vissza. Mert ez valami rémes. Az eredeti elmegy, de a magyar fordításé? Megint: rémes.

     Kellemesen csalódtam. Kedvelem a műfajt, az ilyen történeteket, a hasonló stílusú könyveknek inkább a stílusán szoktam kiakadni. Jeaniene Frost humorát majdnem olyan frissnek és mulattatónak tartom, mint Laurell K Hamiltonét. A szereplők szerethetőek, a történet izgalmas. Az írónő nem húzza-vonja a dolgokat, hamar a lényegre tér. Vicces, érdekes erotikus.

     Catherine Crawfield félvámpírlány és Bones a mestervámpír találkozik, eleinte egymás ellen, aztán egymás oldalán harcolnak. Egymásba szeretnek. Természetesen itt kezdődnek a gondok. A világ összeesküdött ellenük - a rendőrség, más vámpírok, Cat anyja. De természetesen legyőzik a főgonoszt, mindketten élve kerülnek ki a harcból, és még ha a vége nem is tökéletes, sorozatról van szó, tehát számíthatunk hőseink újabb kalandjaira.

“I'm saying that I'm a moody, insecure, narrow-minded, jealous, borderline homicidal bitch, and I want you to promise me that you're okay with that, because it's who I am, and you're what I need.”

5 pont

Jaci Burton - The Perfect Play (Play by Play 1)

Published: 2011

   Most komolyan. Van olyan nő a világon, hetero természetesen, akinek e borító láttán nem csöppen el a nyála? Olcsó húzás. Persze, hogy el fogom olvasni a könyvet. És még utána is nézegetni a borítóját.

   Azt is el kell mondanom, hogy nem csalódtam. Jó kis történet volt. Kellemes, mulattató, értelmes. Nem utáltam egyik szereplőt sem. Ez nagy szó. 

   Tehát a főszereplő egy amerikai futballsztár, aki kezdi érezni, hogy az élete nem abba az irányba halad, ahová szeretné, kezd unni mindent,  amikor megismerkedik egy rendezvényszervezővel. Mick Riley beveti minden vonzerejét a csinos Tara Lincoln elcsábítása érdekében, a hölgy azonban vonakodik. Honnan tudhatná, hogy ő nem csak egy a sármos férfi hódításai közzül?  Tarának van egy tinédzserkorú fia, Micknek pedig egy sakáll menedzsere. A románcot természetesen egyik se tudja megakadályozni, a konfliktus is elkerülhetetlen, de minden jó ha jó a vége... Márpedig ha egy milliomos futballsztárral randizol, annak csak jó vége lehet, nem?

   

 4 pont