Jennifer Ashley - The Madness of Lord Ian Mackenzie (Highland Pleasures 1)

Published: April 2009

    Imádom amikor egy könyv felülmúlja a várakozásaimat. Ez volt az első könyvem Jennifer Ashley-től, és meg kell mondjam, le vagyok nyűgözve. Romantikus, humoros, tartalmas, izgalmas. 

   London: 1881. A legfiatalabb Mackenzie fivér, Ian, aki fiatal éveit elmegyógyintézetben töltötte, szemet vet a bájos özvegyre, Beth Ackerley-re. Az őrültségével még ma is küzdő, Ming vázákat különösen kedvelő lord mindent megtesz, hogy elnyerje Beth kegyeit, házassági ajánlatára nem fogad el nemet. Pedig valaki egy sorozatgyilkosságot igyekszik a nyakába varrni....

    Le vagyok nyűgözve Iantől. Erős, szerethető férfi főhős, hibákkal. Ő és Beth egymást remekül kiegészítő párost alkotnak. A gyilkos kilétére egész a végéig nem derül fény, a történet vége pedig természetesen a várva várt happy end főhőseink számára. 

5 pont

Nora Roberts - Pengeélen

Eredeti cím: The Right Path
First published: 1985

Ez a regény magyarul a Nyáréjszakák kötetben jelent meg. 

Melanie Görögországba utazik a barátnőjéhez pihenni, de már az első éjszakán a tengerparton megtámadja egy idegen. Persze kiderül, hogy Nikolaosz csempészek után nyomoz, és igazából jófiú. Melanie teljesen megbabonázza Nikolaoszt, aki mindent megtesz, hogy elnyerje a lány kegyeit.





 Nem hittem, hogy létezik olyan Nora Roberts regény, amit nem fogok szeretni. Pedig ezt történt. Ki nem állhattam sem Nikolaoszt, sem Melaniet. Végig tudtam, ki a főcsempész, és annyira, de annyira örültem, amikor végre vége lett. A következőbe kedvem se volt már belekezdeni. Kezdek rájönni, hogy az írónő korai művei nem igazán jönnek be nekem. Még nem döntöttem el hogy vele vagy velem van a gond, de hogy gond van, az biztos.

Akármilyen borítóba csomagolják, még mindig csak:

1 pont 

Julia Quinn - Miss Miranda Cheever titkos naplója (Bevelstoke trilógia 1)

Nigel Bevelstoke (Turner) +  Miranda Cheever

Eredeti cím: The Secret Diaries of Miss Miranda Cheever
Eredeti megjelenés éve: 2007

Történet: Tíz éves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tíz évesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tíz évesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert.

Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, amelyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül…

     Kedves kis történet volt ez. A szereplők mind a szívemhez nőttek. Jól szórakoztam, a kellő pillanatokban szorult el a torkom, szóval minden olyan elem megvolt ebben a könyvben, amit ebben a műfajban kedvelek. Miranda kedves kis naiv lány, akivel ha azonosulni nem is tudunk (miért is tudnánk, hisz évszázadokkal előttünk élt), de mindenképp szívén viseljük a sorsát. Turner pedig az a mogorva "szőke herceg" akit Mirandának meg kell hódítania ahhoz, hogy teljes legyen a "boldogan éltek, míg meg nem haltak". De nem ezeket a történeteket szeretjük mind? Ahol a hős előbb vagy utóbb belátja, hogy nem érdemes küzdeni a szerelem ellen? Ahol a jó boldogan él, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését? Naiv? Igen. De szeretjük. Én miért? Mert az életben nem így van. 

     A karakterek intelligensek, a szócsaták szórakoztatóak, a vége pedig tökéletes. Élvezhető romantika, várom a folytatást.

5 pont

Julia Quinn - Rossz kor (A Bridgerton család 6)

                        Michael Stirling - Francesca Bridgerton 

Eredeti cím: When He Was Wicked
Eredeti megjelenés éve: 2004

"Michael csélcsap és pernahajder, és talán száz más dehonesztáló jelzőt is rá lehet aggatni, de az ő csélcsapja, az ő pernahajdere, és tudta, hogy olyan becsületes és olyan nemes szíve van, hogy ilyen férfit talán nem is remélhetne találni."

                                                       /Julia Quinn/

Történet: Mindenki életében van egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.
     Michael Stirling életében ez a pillanat akkor jött el, amikor megpillantotta Francesca Bridgertont. Egész addigi életében nők után kajtatott vagy kajánul mosolyogva hagyta magát utolérni, ha a hölgyek üldözték, ölelte, csókolta őket, szeretkezett velük, de soha, egyetlenegyszer sem hagyta, hogy a szívét is dédelgessék. És ő, éppen, ő, egyetlen pillantást vetett Francesca Bridgertonra és egy szempillantás alatt szerelembe esett…
    Michael szerencsétlenségére azonban Francesca vezetékneve ez után a pillanat után már nem sokáig maradt Bridgerton; sajnálatos módon azon okból találkoztak, hogy együtt vegyen részt egy vacsorán, melyet a hölgy és Michael unokaöccsének közelgő házasságát ünnepelték.
     De ez akkor volt… Most Michael a gróf és Francesca szabad, de Michaelre még mindig csak bizalmas jó barátként gondol. Michael nem meri felfedni neki szerelmét… egészen egy veszélyes éjszakáig, amikor Francesca ártatlanul Michael ölelésébe lép, és a szenvedély a legtitkosabb titkoknál is nagyobb erőnek bizonyul.

       Nagyon szerettem ezt a párt. Eleinte azt hittem, Francescának egyáltalán nem is lesz könyve, merthogy különösebb cécó nélkül férjhez ment és meg is özvegyült, de így utólag örülök, gogy ő is kapott egy "happy endinget". A helyenként torokszorító történet néha könnyeket csalt a szemembe, néha megnevettetett, de semmiképpen sem untatott.

      A pár karaktere hihető volt.Bűntudatos férfi, bűntudatos nő. Az elején nagyon kedveltem Michaelt, aztán már nem annyira. Valahogy Francescával is így voltam. Felváltva voltak a kedvenceim. Néha úgy éreztem, vagy az egyikük, vagy a másikuk fejére koppintanék rá szívesen. Kicsit sokat nyűglődtek egymással, de megbocsátom nekik. Az egymásratalálás nagyon szép volt.

5 pont

Julia Quinn - Sir Phillipnek szeretettel (A Bridgerton család 5)

Phillip Crane - Eloise Bridgerton

Eredeti cím: To Sir Philip,with Love

Eredeti megjelenés éve: 2003

"Úgy vélem, legalább annyira nem az én hibám, mint az övék, hogy ferfinak születtek, így a legkisebb fogalmuk sincs a józan észről vagy az ösztönös jó modorról."

                                                   /Julia Quinn/

Történet: Sir Phillip tudta, hogy Eloise Bridgerton vénkisasszony. Azért kérte meg a kezét, mert feltételezte, hogy szerény, nincsenek nagy igényei, és nagyon, de nagyon szeretne már férjhez menni. Csakhogy… nem ilyen volt, és nem így volt. Az ajtaja előtt megjelent fiatal nő minden volt, csak nem csendes, és amikor végre becsukta a száját, Sir Phillip nem akart mást, csak csókolni… illetve mást is akart.

   Vajon elment az esze? Eloise Bridgerton nem mehet feleségül egy olyan férfihoz, akivel sohasem találkozott! De aztán gondolkodni kezdett… és eltűnődött… és azon kapta magát, hogy bérkocsiban indul éjnek évadján, hogy találkozzon a férfival, akivel talán tökéletesen illenek egymáshoz. Csakhogy… nem volt tökéletes. A tökéletes férj nem lehet szeszélyes és rossz modorú, és bár Phillip nyilvánvalóan szép ember, de nagydarab, magas és erős, és nyers modorú; egyáltalán nem olyan, mint azok a londoni úriemberek, akik addig megkérték a kezét. De amikor elmosolyodik… megszűnt létezni a külvilág, és Eloise csak csodálta… vajon ez a tökéletlen férfi neki tökéletes lehet?

     Nagyon szerettem ezt a sztorit. Ez a két szereplő tűnt nekem eddig a legigazibbnak, a leghihetőbbnek. Tele hibákkal, félelmekkel, baklövésekkel. 

     Igazán megkedveltem Sir Phillipet. A kedvenc párosom még mindig Kate és Anthony, de Eloise és Phillip szorosan követik őket. Vidám is volt a könyv, meg szomorú is. A vége...a vége különösen tetszett.

     Azt hiszem nem is tudok róla rosszat mondani.

5 pont

     

Julia Quinn - Mr. Bridgerton csábítása (A Bridgerton család 4)

Colin Bridgerton - Penelope Featherington

Eredeti cím: Romancing Mister Bridgerton (Bridgertons #4)

Eredeti megjelenés éve: 2002

 

– Colin, muszáj elmondanod, mi folyik itt.

–  Hát... éppen csókoltalak – mondta halkan, higgadtan. 

                                              /Julia Quinn/

Történet: Penelope Featherington titokban imádta legjobb barátnője bátyját, már… nos, már egy örökkévalóságnak tűnő ideje. Miután fél életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta Colin Bridgertont, azt hiszi, mindent tud róla, mígnem véletlenül megismeri a férfi legféltettebb titkát…

        Colin Bridgertonnak elege van abból, hogy a társaság csak üres fejű szépfiúnak tartja, elege van az élet soha véget nem érő egyhangúságából és legfőképp elege van abból, hogy mindenki folyton a hírhedt pletykalapszerző Lady Whistledownnal foglalkozik, aki soha egyetlen lapszámban sem hagyja őt említés nélkül. De amikor Colin hazatér külföldi útjáról Londonba, rájön, hogy életében már semmi sem ugyanaz, mint volt… különösen Penelope Featherington változott meg.

    Ó, hogy én mennyire szerettem ezt a történetet! Régóta érdekel Penelope sorsa, és a kicsit is rutinosabb románc olvasó már az előző kötetből tudja, hogy neki bizony Colin lesz a párja. Nagyon jó párosítás. A mindig kedvenc, "élvhajhász" Colin, a mindenki által lenézett, vénlány Penelopeval... 

   Az is nagyon jó, hogy megtudtuk, Lady Whistledown tulajdonképpen nem más, mint Penelope. Ez igen. Mondjuk az már nem annyira jött be, hogy ezt a Társaság is megtudta. Szerintem érdekesebb lett volna, ha a titok örökre kettejük titka maradt.

"Szeretlek minden mosolyomért, és még jobban szeretlek minden mosolyodért." 

                                                             /Julia Quinn/

      Hogy lehet egy ilyen mondatnak ellenállni?

5 pont

U.i: A borítót viszont nem értem. Mi ez? Valami hímzésféle? Varrás? Kalap? Mi lett azokkal a gyönyörű hátterekkel? Az eredeti borító bizony sokkal szebb...

Julia Quinn - Tisztességes ajánlat (A Bridgerton család 3)

Benedict Bridgerton - Sophie Beckett 

Eredeti cím: An Offer From a Gentleman

Eredeti megjelenés éve: 2001

Történet: Vajon a hölgy elfogadja, mielőtt éjfélt üt az óra? Sophie Beckett nem is álmodta volna, hogy bejuthat Lady Bridgerton álarcosbáljára, és ott a mesebeli herceg várja! Bár gróf leánya, Sophie-t gonosz nevelőanyja szolgálósorba kényszerítette. De ezen a bálon a fess és elképesztően szép Benedict Bridgerton ölelésében keringőzve hercegnőnek érzi magát. Sajnos azonban a varázslatnak éjfélkor véget kell érnie.
        Ki ez a páratlan hölgy? A varázslatos báli éjszaka óta Benedict Bridgerton másra sem tud gondolni, mint a ragyogó jelenségre, aki ezüstszín ruhában jelent meg a bálon, és aki miatt vakká vált más nők szépsége iránt… talán csak egy szép, és furcsán ismerős szobalány iránt érez vonzalmat, akit a legkínosabb helyzetből szabadít ki. Megfogadta, hogy megkeresi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, de a szép és kedves szobalány közelségében ez a fogadalma gyengének bizonyult. Ha neki adja szívét, vajon eljátssza-e esélyét a mesébe illő szerelemre?

        Az eddigi három könyv közül kétségtelenül ez volt a legtorokszorítóbb. Eleinte kedveltem a párost, aztán már valahogy csak macerásnak éreztem az egészet. 

        Meg kell hogy mondjam, nem Benedict és Sophia a kedvenc párosom. Még csak nem is a kedvenc könyvem a háromból. Borongós, és bár természetesen biztos voltam benne, hogy jó vége lesz, mégis néhol már azt éreztem, hogy legyünk már túl rajta. Nem sok volt benne az előző könyvek könnyedségéből vagy humorából. Benedict betegeskedését élveztem, de kb ennyi. A vége pedig már kicsit "soknak" tűnt, biztos értik, mire gondolok. Pedig még azt is megbocsátottam, hogy a történet eleje kísértetiesen hasonlít egy mesére, amit mindannyian ismerünk. (a Hamupipőkére gondolok)

         

3 pont

Julia Quinn - A vikomt, aki engem szeretett (A Bridgerton család 2)

Anthony Bridgerton & Kate Sheffield

Eredeti cím: The Viscount Who Loved Me

Eredeti megjelenés éve: 2000

"A férfiak ellentmondásos teremtmények. Szívük és fejük sosincs összhangban. És mivel jól tudják ezt a nők, cselekedeteiket általában teljesen más szempontból értékelik."

/Juilia Quinn/

"A sármos férfi szórakoztató, a szép férfi természetesen becses látvány, de a becsületes férfi... ő, kedves olvasó, a kisasszonyok kitüntető figyelmére csak a becsületes férfi érdemes"

/Julia Quinn/ 

Történet: 1814 is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz. Anthony Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
                                                               Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április

           De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki.
A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.

Na, ez a köny már sokkal jobban tetszett, mint az előző. Kedveltem a hőst, a hősnőt, élveztem a kínlódásaikat (természetesen csak jó értelemben). A méhcsípéses jelenetet tartom a fénypontnak, bár sok jó rész volt. Intenzív könyv volt, szeretem, ha a pár először nem kedveli egymást.

Mindenképpen 5 pont 

U.i. Szépek ezek a borítók, nem?

Julia Quinn - A herceg és én (A Bridgerton család 1)

 Daphne Bridgerton & Simon Basset

Eredeti cím:  The Duke & I (Bridgertons 1)
Eredeti megjelenés éve: 2000

"Azt mondani, hogy a férfi csökönyös, mint a szamár, sértő a szamárra nézve."

                            /Julia Quinn/

"I've always known that I wasn't the sort of woman men dream of, but I never thought anyone would prefer death to marriage with me."

Történet:  "Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat. 
        Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…"

       Meg kell hogy mondjam, kb a feléig tetszett a könyv. Aztán már valahogy nem annyira. Szeretem a történelmi romantikus könyveket, ez sem volt ez alól kivétel. Daphe karakterét szerettem, humoros volt, józan, mégis kicsit romantikus. Simonnal annyira már nem voltam kibékülve.. Valami nem tetszett benne...Pláne azután nem, ahogy viselkedett miután összeházasodtak. Anthony és a herceg közös jelenetei viszont nagyon el lettek találva.

      De a happy end az happy end, vitatkozni nem tudok, szóval minden jó ha a vége jó és gyakorlásnak tekintem ezt a könyvet a sorozathoz...

4 pont