És megint.... Annyi jót
olvastam erről a könyvről, hogy bizony igen nagy elvárásokkal tele fogtam bele.
És tessék. Semmi extra. Úgy értem nem volt rossz, vagy ilyesmi, de semmi olyan
se volt benne amitől rögtön bele akarnék kezdeni a következőbe. Vagy én kezdek
immunissá válni ezekre a történetekre, vagy nem értem a többi embert, amiért
annyira remeknek tartották ezt a könyvet.
Tayla Mancuso démonokat öl, mígnem egyszer egy démonkórházban köt ki, ahol - mily szörnyű - egy démondoktor menti meg az életét. Ami még ennél is szörnyűbb - Tayla kínzó, legyőzhetetlen vágyat érez Eidolon doktor iránt...
Eközben valaki túlvilági lényeket kaszabol a bensőségeik, testrészeik miatt. És amikor kiderül, hogy Tayla nem is annyira ember, mint szeretné, csak egyvalakihez fordulhat...
Maga a mitológia elég érdekes,
bár nagyon oda kellett figyelnem a ki kicsoda – micsoda dologra. Különböző
rendű, fajú, étrendű démonról van szó, hogy csak a démonokat említsem. A könyv
végére már nagyjából felismertem a szereplőket – egész sok van belőlük, és
természetesen mind más faj – de azért remélem, hogy a következőre nem
szaporodnak nagyon, mert akkor tényleg el leszek veszve.
A love story se volt túl
érdekes. Persze, gondoltam összejönnek, de semmi eget rengető, epikus szerelmi
történet. Nem egy Bella/Edward, Cat/Bones, Mr. Darcy/Elizabeth Benneth,
Ana/Christian típusú pár. Ha ebben a könyvben jönnek össze jó, ha a következő
tízben – az is renben van. Ebben jöttek össze.
Aki miatt folytatni fogom a
sorozatot az Grace. Érdekel a sorsa.
3 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése