Megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: Four to Score (Stephanie Plum 4)
Eredeti megjelenés éve: 1998
IGEN, IGEN!!! Végre megvolt Stephanie és Morelli. Húzták már egy ideje, ott lógott a levegőben, de szerencsére pont jókor, nem túl későn. Azt, hogy innentől kezdve hogy lesz tovább, azt viszont nem tudom. Sem örök szerelmet, még csak kizárólagos kapcsolatot sem fogadtak egymásnak. Tehát valószínűsíthető, hogy lesz még egy kis huzavona. És míg szerintem Rangernek még mindig van esélye, azért a Morelli-Plum páros is eléggé szórakoztató.
A transzvesztita zenész karaktere nagyon nagy. Bár végig sejtettem, ki fog állni a gyújtogatások mögött, a történet végig érdekes és izgalmas volt. A történetet ezúttal egz kicsit kidolgozottabbnak találtam, Stephanienak sem ment olyan simán a nyomozás. Kicsit ijesztgették is, ami csak jót tett neki.
Az egyetlen, akit egy kicsit túlzottnak találok, az Mazur nagyi. Úgy értem, ugyan már, nem létezikhogy ennyire......ilyen legyen.
Na, ez most egy laza ügy, gondolja Stephanie Plum. Sima
családi perpatvar. Maxine Nowickiról nehéz elképzelni, hogy beleereszt egy sorozatot az utána eredő fejvadászba. Ám amikor nyomozása során Steph hol egy levágott ujjat, hol egy betépett és nem mellesleg megskalpolt asszonyt talál, valamint rejtjeles üzeneteket, sőt halálos fenyegetéseket kap, továbbá felgyújtják a kocsiját, ráadásul feltűnik a színen régi ellenlábasa, Joyce Barnhard, aki most nem a férjét, hanem a melóját akarja lenyúlni, akkor kénytelen újraértékelni a helyzetet. Mégsem olyan laza ez az ügy.
De hát Stephanie Plum nem futamodik meg, és szerencséjére most is számíthat barátaira, a túlsúlyos Lulára, a titokzatos, ám módfelett szakszerű Rangerre, Sallyre, a dögös transzvesztita kódfejtőre, no meg Joe Morellire, akihez kénytelen átmenetileg odaköltözni. Ami persze csak tovább bonyolítja ezt az amúgy is kusza ügyet. És akkor még nem is említettük a családot, beleérve Joe nagymamáját, Bellát, aki magas fokon…
3 pont
